Amióta az állam bevezette  a tömegiskolát,  és kötelességgé silányította a tanulást, kiölve a kíváncsiságot, az érdeklődést a gyerekek többségéből, azóta az iskola a világon mindenhol elég borzasztó hely. Mindenhol új megoldásokat keresnek, a világ jobbik felén az útkeresés iránya a családok és a pedagógusok közvetlen együttműködésére épülő közös programok felé mutat.  A leggyorsabban talán  az „otthon iskolák”  terjednek, sok helyen vissza akarják venni a szülők gyermekeiket az államtól, a hivataltól. De otthon nincsenek a gyerekeknek hétköznapi társaik, nincsenek gyerekközösségek, ezt pótolhatja minden ilyen kezdeményezés, mint a Malom-Alom. Egy szerethető hely, felkészült pedagógusokkal.  Évtizedek óta vallom, egy iskola akkor és csak akkor lehet jó hely, akkor és csak akkor lehet sikeres, ha  megteremti és megtartja a gyerekek tanulási motivációját, ha fejleszti tanulási képességeiket, és fejleszti szociális képességeiket. Mindezt elérni  elsősorban ilyen helyeken lehet, mint a Malom-Alom. Drukkolok!

Az ember társadalmi lény. Felhalmoz ismereteket, amelyek közül a jókat szeretné tovább adni a következő generációnak. Ebbeli vágyában hozta létre az iskolákat. Csakhogy mindenki mást és mást talált és talál hasznosnak, így az iskola körül állandó harc folyik. A legtöbb esetben a harc olyan éles, hogy a harcoló felek elfeledkeznek arról, hogy megkérdezzék a gyerekek véleményét, hogy ők mit tartanak hasznosnak, érdemesnek megtanulni. Azon kevés helyek közé, ahol ezt a nagy lépést mégis megteszik, tartozik a Malom–Alom. A tananyag itt organikusan nő ki abból, amit a tanárok és a gyerekek tudnak, és tudni szeretnének. Ez a beállítódás a biztosítéka annak, hogy a tanulás öröme megmaradjon, vagy újra kifejlődjön, ha azt korábbi tapasztalatok megsértették.

Kívánok nekik további sikereket!