Hogyan boldogulnak a gyerekek a demokratikus iskola után?

Írta és fordította: Szegedi Gábor, a Felső-Malom (felső osztályos csoport) vezető pedagógusa

Ha hozzászoknak, hogy a demokratikus iskolában ekkora szabadsággal rendelkeznek, akkor hogyan fognak majd boldogulni az innen kikerülő diákok más, kevésbé demokratikus iskolákban, munkahelyeken? 

A demokratikus iskolákban a gyerekeknek lehetőségük van arra, hogy felfedezzék saját céljaikat és értékeiket, és aztán elegendő terük és idejük, hogy csiszolják készségeiket, és megtanulják, hogy mit kell tenniük céljaik elérése érdekében. Ez a magas szintű önismeret fogja majd azt az erőt adni, amivel aztán demokratikus iskolából kikerülve meg tudják állni a helyüket számukra szokatlan környezetben. Példázatul itt egy szép egyéni történet a fociról az izraeli Hadera iskolából. 

“Joszi A. valamikor az első években csatlakozott az iskolához. Harmadikosként kezdett, előtte két évig járt hagyományos iskolába.

Kis idő elteltével Joszi focipálya-függő lett. Tulajdonképpen ideje nagy részét ott töltötte. Alig járt be órára vagy szakkörökre, meg se nézte, hogy mi folyik az órákon. A pálya volt a maga választotta, kizárólagos területe. 

Joszi rengeteget fejlődött a fociban. Az első napokban láttam, amint a szemét a földre szegezve játszott, nem figyelt a csapattársakra, és soha nem passzolt. Fokozatosan megtanulta, hogy a csapat összjátéka a foci lényege. Elkezdett felemelt fejjel játszani és jól passzolni. Joszi A. végül a focipályán játszó gyerekek vezéregyénisége lett.

A találkozóink a szüleivel azonban nem voltak egyszerűek. Édesanyja tanár volt, édesapja pedig szakmunkás és mindketten komolyan aggódtak. 
Mi történik Joszival? – kérdezték. – Mit csinál egész nap?  
Beszámoltam nekik Joszi fejlődéséről a focipályán, arról, hogyan tett szert egyre nagyobb megbecsülésre a csoporton belül, hogy micsoda vezetői képességeket csillantott meg.
Úgy néztek rám, mint egy ufóra, de mivel rendes, megértő emberek voltak, beleegyeztek, hogy várnak még egy kicsit, hogy meglássuk mi történik.

Joszi ki nem tette a lábát a focipályáról abban az évben, és aztán negyedikben sem.
Folyamatosan fejlődött. Kiváló képessége volt a tervezésre és ösztönös vezéregyéniség volt. Még mindig alig járt be egy-egy órára, nem tanult törit, hittant vagy matekot. Leginkább a focipályán időzött. 

A következő évben, ötödikben mi sem változott. Joszi maradt a focipályán, és tovább csiszolta képességeit. Addigra nagy respektje alakult ki a csoportban, és elkezdett focit tanítani a többieknek, illetve ő szervezte az iskolai focibajnokságot. Az iskolai tantervben szereplő órák nem érdekelték.  

Az ötödik osztály végén a szülei nem bírták tovább. 
Joszi csodásan érzi magát az iskolában – szomorkodtak nekem – , magabiztos gyerek lett, mindig mosolyog, barátok veszik körül, de nagyon aggódunk. Nem mehetnek így tovább a dolgok. Úgy döntöttünk, elvisszük az iskolából. – 

A záróbeszélgetésünkön a szülei elmondták, hogy szoronganak attól, ami Joszira vár a hagyományos iskolában. 
Másodikban abbahagyta a tanulmányait, három évig csak focizott, és most hatodikba megy úgy, hogy valójában nem tud semmit. – állították.

Általában nem jósolok és nem ígérgetek. Ez esetben azonban más volt a megérzésem. Azt mondtam a szülőknek, hogy néhány hónapon belül Joszi kitűnő tanuló és vezéregyéniség lesz az osztályában.

Két hónappal később a szülők egy hatalmas virágcsokorral a kezükben érkeztek az iskolába. 
Azért jöttünk, hogy elújságoljuk, igazad volt. – mondták. – Joszi ktűnő tanuló, vezéregyéniség az osztályában, népszerű mind a diákok mind a tanárok körében. Nem értjük, ez hogy történhetett.- 

A folyamat, amin Joszi keresztülment érthető és logikus volt. Saját céljai meghatározásának és megvalósításának szakértője lett. A focipályán felfedezte sokrétű képességeit: tervezés, szervezés, vezetés, kitartás.
A játék fontos fejlődési eszköz volt számára, és amikor egy új helyzetben találta magát, akkor könnyedén alkalmazta megszerzett tudását.”

Forrás: Yaacov Hecht: Democratic Education: The beginning of a story (Innovation Culture, 2010) 68-71.o.

A kép illusztráció.