Az ember társadalmi lény. Felhalmoz ismereteket, amelyek közül a jókat szeretné tovább adni a következő generációnak. Ebbeli vágyában hozta létre az iskolákat. Csakhogy mindenki mást és mást talált és talál hasznosnak, így az iskola körül állandó harc folyik. A legtöbb esetben a harc olyan éles, hogy a harcoló felek elfeledkeznek arról, hogy megkérdezzék a gyerekek véleményét, hogy ők mit tartanak hasznosnak, érdemesnek megtanulni. Azon kevés helyek közé, ahol ezt a nagy lépést mégis megteszik, tartozik a Malom–Alom. A tananyag itt organikusan nő ki abból, amit a tanárok és a gyerekek tudnak, és tudni szeretnének. Ez a beállítódás a biztosítéka annak, hogy a tanulás öröme megmaradjon, vagy újra kifejlődjön, ha azt korábbi tapasztalatok megsértették.

Kívánok nekik további sikereket!